kapuvári verbunk

TARTALOM

kar, karzat, kórus

kapuvári viselet

a 16–17. sz.-ban mezővárosi és hajdúkiváltságokat nyert r. k. Kapuvár parasztviselete. A 19–20. sz. fordulóján virágzott. A kapuvári viselet a Rábaköz leggazdagabb viselete, mely a gartaival és a vitnyédivel mutat legtöbb rokonságot. Előállításában helybeli kisiparosok, köztük takácsok működtek közre. Sajátos, hogy a kapuváriak a szomszédos Hövej specialistáival hímeztették ruhadarabjaikat. A férfiviselet színesebb, a női polgárosultabb az átlagosnál. A nőit a természetes derékvonalnál magasabbra helyezett ruhaderék is jellemzi. – A férfiak rendkívül kicsi fejrevalója télen fekete prémsapka, nyáron fekete pörge → kalap igen nagy tollal, bokrétával. Nyáron pamutos kendervászon → gatyában járnak, melynek egy szára 2 szél. Az ünnepi ráncolt gatya alját fehér laposhímzés, subrika és rojt díszíti. Az → ing ünnepen mindig gyolcs; kézelős, bő ujjú; piros-fehér vagy fehér laposhímzéssel díszített. Téli ünneplőjük világoskék posztó ellenzős → nadrág és dolmány, piros-sárga-kék gombkötőmunkával díszítve. Gatyához és posztóruhához is a kerek nyakú ünnepi mellény általában piros vagy lila bársony, a gazdagoknak síkselem, azaz aranyszálas brokát, gyönggyel, islóggal, szalagdísszel. A piros-fehér-csíkos, négyszögletes selyem → nyakravaló végét felcsapják a vállukra. A nadrágos templomi viselet kivételével → kötény is tartozik mindig a férfiak öltözékéhez: ünnepre egy szél fekete lüszter, szélén piros vagy kék fogazott vagy lerakott szalaggal. Egyik sarkát fel szokták tűrni megkötője alá. Hagyományos felsőruhadarabok a → mente, piros rátétes, nem bő → suba és szűrkabát. Ünnepi lábbelijük puha szárú, oldalt varrott, fordított-varrott talpú, piros vócolású fekete csizma, a kérgén néha színes géptűzéssel. Gatyás táncviselethez igen nagy taréjú sarkantyú illett. – A lányok 4 mezőre osztották hajukat. 2–2 eltérő mintájú, sokágú, lapos fonatukat a fejet beborító kerekkontyba tűzték. Az asszonyok simán hátrafésülték hajukat, és megcsavart vagy fonott kontyukra ívelt keménypapír tokot (kobak) tettek. A gazdagok ünnepi kontytokját merevített széles szalagnyúlvánnyal látták el; lerakott szalagokkal, islóggal díszítették. A tarkón megkötött, ünnepen piros-fehér csíkos, rojtos selyemkendő teljesen elfedi a hajat. Gyakran a kontyok fölött, a fejtetőn még egyszer megkötik végeit. Az áll alatt megkötött felsőkendők közül legdrágábbak a géphímzéses fehér tüllök és az aprólékos kézi laposhímzéses batisztok. Durva kendervászonból készült a speciális Ny-dunántúli szabású és burgenlandi párhuzamokat mutató, pruszlikos → pendely és a fölötte viselt, bevarrott, rövid, ráncos ujjú ingváll, kézelőjén piros keresztöltéssel vagy piros-fehér laposhímzéssel. Hasonló felső részű hosszúing váltotta fel ezt az ingvállat és pendelyt. Az ünnepi felső batiszt ingváll ujja bő. Nyakának és ujjvégének ráncolása is madzaggal szabályozható. Fodrát piros-fehér laposhímzés díszíti. A kantáros vattabéléses szoknya fölött hengeres csípőpárnát viselnek és afölött piros flanell, keresztpántos mellényes szoknyát, amelynek a formája eltér a pruszlikos pendelytől. Ünnepen még 1–2 színes és 4–5 fehér, keményített szoknya kerül a szintén 6 szélből varrt, apró álló ráncú felsőszoknya alá, mely gyöngy- és szalagdíszes atlasz vagy bársony. Az alsószoknya fehér csipkéje kilátszhat. Ünnepen a húzott egy szél kötény színjátszó selyem, a szélén fogazott szalagdísszel. A kerek nyakkivágású pruszlik selyem vagy bársony. Föléje fejkendőméretű színes selyem vagy géphímzéses fehér tüll vállkendő kerül; esetleg egyszerre mindkettő. Végeit elöl leszorítják a keménypapírra dolgozott rózsás selyem szalagövvel (csatos pántlika), amely hátul egy másik selyemkendőt, a farkendőt tartja. Ez a páros kendő viselet egyetlen nagyméretű kendőt imitál. A téli viseletben jellegzetes a testhezálló, gyakran vattás ujjas, amely a szoknyával azonos anyagú és díszű. Legkedveltebb a bordó alapú, arany mintájú csillagos bárson öltözet. Nyakban 7–8 sor fújtüveg gyöngyöt, újabban fehér fodrot is viseltek. Lábbelijük télen a férfiakéhoz hasonló csizma, nyáron kézi kötésű, mintás fehér harisnya és szalagdíszes félcipő. – Irod. Horváth Terézia: A kapuvári népviselet (Arrabona, 1967); Horváth Terézia: Kapuvár népviselete (Népr. Közl., 1972).