35. MAGYAR IRODALOM CSEHSZLOVÁKIÁBAN

FEJEZETEK

A szlovákiai magyar irodalom regionális keretek között keletkezett. A csehszlovákiai magyar politikai és kulturális életben lényegében három fő ideológiai irányzat fejlődött ki: a köztársaságot támogató aktivizmus, a kisebbségi magyar nacionalizmus (később Horthyék irredentizmusának eszközévé vált) s a legális Csehszlovákiai Kommunista Párt képviselte szocializmus. A tömegek között legkevesebb híve az aktivistának volt, de a kormány az ő sajtójukat és intézményeiket bőkezűen támogatta; a magyar nacionalisták vezérei Horthyékkal szövetkeztek, s főként a fasizmus előretörése (1935) után sikerült megtéveszteniük a dolgozók egy részét; a kommunista párt népszerűsége a magyar dolgozók között éppen a kettős (szociális és nemzetiségi) elnyomás miatt kezdettől fogva igen nagy volt, s ehhez járult az a tény is, hogy a tanácsköztársasági magyar emigráció szervezte meg a kommunista pártot Szlovákia számos helységében. Választások alkalmával a magyar lakosságú területek kommunista szavazatainak arányszámát csak a kárpátaljai ukránoké múlta felül, de anyagi eszközökben, érthetően, a CsKP volt a legszegényebb, s őt sújtotta leginkább a cenzúra és az államhatalom egyéb elnyomó eszköze.

Az irodalmi és kulturális élet a húszas évek elején szegényes és szórványos jellegű volt. Az értelmiség nagy része Magyarországra költözött, kommunista és szocialista íróktól megtagadták az állampolgárságot, s egy részüket kiutasították a Köztársaság területéről. A fejlődés másik akadálya az volt, hogy a csehszlovákiai magyar irodalomnak nem volt olyan hagyománya, mint például az erdélyinek Romániában. A magyar irodalomnak ugyan jelentős szlovákiai vonatkozású tradíciója van, de ez azelőtt nem alkotott önálló, a magyarországi centrumtól elválasztható egységet.

A kezdetleges irodalmi élet megindulását jelenti a régebbi vidéki irodalmi társaságok tevékenységének felújítása, melyek élén nagyrészt konzervatív öreg urak állottak, s működésük gyakran csak akadályozta a progresszív kulturális fejlődés kibontakozását. Ilyen volt a pozsonyi Toldy Kör, a komáromi Jókai Egyesület, a lévai Casino s részben a kassai Kazinczy Társaság. E társaságok nagy részben dilettáns jellegű tevékenységét tükrözi az első itteni magyar irodalmi lap, a Pozsonyban 1919-ben induló Tavasz s a Toldy Kör évenként megjelenő irodalmi almanachja, az Új Auróra. Voltak azonban {869.} más jellegű társaságok is, mint például a losonci Madách Kör, melyet haladó fiatal írók alakítottak.

A színvonalasabb irodalom fellendülése sokat köszönhet a nagyrészt Bécsen keresztül Csehszlovákiába érkező magyarországi politikai emigránsoknak, akik között különböző világnézetű írók és publicisták voltak: kommunisták, szociáldemokraták, köztársaságpártiak, s olyanok is, akiket csupán zsidó voltuk miatt üldöztek egyes ellenforradalmi terroristák. Így került hosszabb vagy rövidebb időre Szlovákiába Ignotus (a húszas évek elején a Kassai Naplót szerkesztette), Mácza János, Illés Béla (a kommunista Kassai Munkásba írtak), Kassai Géza, Gábor Andor, Balázs Béla, Antal Sándor, Barta Lajos és sokan mások.

Az emigránsok adták ki Csehszlovákiában Tűz címen az első színvonalas, kulturális folyóiratot Gömöri Jenő szerkesztésében, 1921-től 1923-ig. A lap egy-egy számát felváltva, Pozsonyban vagy Bécsben állították össze. A folyóirat feladatai közé iktatta a csehszlovák-magyar kulturális közeledés eszméjét, s számos fordítást közölt a cseh forradalmi lírából. A havonként, majd hetenként megjelenő folyóiratnak voltak kommunista munkatársai is, de már első számában bemutatta Mécs László papköltőt, a szlovákiai magyar klerikalizmus szociális lírikusát, s általában a legkülönbözőbb felfogású írók alkotásait közölte.

A kommunista emigrációt az állampolgári jog megtagadásával néhány év alatt kitiltották Csehszlovákia területéről, az itt maradt emigránsok egy része pedig exisztenciáját féltve, a cseh burzsoázia kiszolgálójává vált. A jelentősebb emigráns írók kétségtelen érdeme, hogy itteni tevékenységükkel hozzájárultak ahhoz, hogy a szlovákiai magyar irodalom fokozatosan felülemelkedjék a provinciális és dilettáns színvonalon. Ady kortársa, a nagyváradi Antal Sándor a haladó szellemű publicisztika és irodalomkritika egyik úttörője. Benjámin Ferenc, a Magyar Tanácsköztársaság egyik ismert költője, szocialista líráját fejleszti tovább a csehszlovákiai körülmények között. Kaczér Illés egyike lett az első Köztársaság legtehetségesebb és legképzettebb magyar epikusainak. Barta Lajos neve pedig ott szerepelt valamennyi haladó kulturális folyóiratban és vállalkozásnál. A felszabadulás után is Csehszlovákiában maradt Sas Andor, a haladó irodalomtörténet, történelemtudomány és Forbáth Imre, a szocialista líra egyéni hangú képviselője.