HARMADIK ALTÖRZS: Gyűrűtlenférgek (Amera)

FEJEZETEK

Általános jellemzés.

Írta: Dr. Gelei József

A Bütschli és Kükenthal nyomán ide együvé foglalt állatok legközönségesebb képviselői, minők az örvényférgek, fonálférgek és kerekesférgek, egymástól első tekintetre oly nagymértékben különböznek, hogy szinte lehetetlennek látszik ezeknek egy csoportba való összefoglalása. Mégis testük szelvénytelen volta, idegrendszerüknek egy, az egész testet bevonó idegszövedékre való visszavezethetősége, különösen pedig kiválasztószervüknek lángsejtes alkata, továbbá igazi coelomaüregnek hiánya s ezzel kapcsolatban a csíraszerv zsák- vagy tömlőszerű alakja, mindezek együtt elég közös bélyeget szolgáltatnak ahhoz, hogy az egyébként is örvényféregszerű ősökre visszavezethető állatokat egyazon altörzsbe foglaljuk össze. Ide a férgeknek jellegzetesen víziéletmódot folytató alakjai tartoznak. Csak kevés vált közülük szárazföldi lénnyé. Kevés köztük a növényevő is, hanem sokkal inkább húsevők, illetőleg ragadozók, aminek az a következménye, hogy egész rendeket kitevő csoportok váltak élősködőkké.

Az emberre nézve a gerinctelen állatok világában az ízeltlábúakon kívül ezeknek van legnagyobb jelentőségük. Egyesek, mint a fonál-, métely- és galandférgek, vagy egyenesen ártanak az embernek, mint betegségokozók, vagy pediglen közvetve veszedelmesek azáltal, hogy az ember gazdasági állatait és termékeit leírhatatlan mennyiségben pusztítják. Az örvényférgek s különlegesen a kerekesférgek pedig hasznukkal a vízgazdaság, a haltenyésztés terén játszanak igen jelentős szerepet.

A fönnebb mondottakra való tekintettel az állatok alkatáról összefoglalólag is szólhatunk pár szót. A test az általános féregalkatnak megfelelőleg többé-kevésbbé hosszában megnyúlt. A szájnyílás rendszerint a mellső, a végbélnyílás pedig, mely csak a laposférgekben hiányzik, a hátulsó testvégen van. Mindig találunk előbelet, amely külbőri: ektodermális származású. A voltaképpeni emésztőszakasz, a középbél entodermális keletű. A magasabbrendűeknek külbőri származású végbele vagy kloákája van. Az előbél különleges szakasz az izmos nyeldeklő vagy pharynx.

A bél és a bőr között igazi testüregre, melyet peritoneális hám bélelne, nem akadunk. Éppen azért az idetartozó állatokat sokan a coelomátlanok csoportjának nevezik. A coeloma helyén az alsóbbrendűekben ugyanolyan kötőszövet: parenchyma képződik, mint aminővel a bordásmedúzákban ismerkedünk meg, ilyenek a parenchymás laposférgek. A magasabbrendűekben a parenchyma helyét résrendszer tölti ki, mely testnedvvel van telítve. Ennek a testnedvnek a test alakja, tartása és feszessége tekintetében igen nagy jelentősége van. A test ezen kétféle alkata közül elsődleges a parenchymatikus és másodlagos a résrendszeres, úgynevezett schyzocöliás állapot.

A testben kiképződő résrendszer egyúttal a nedvkeringést is lehetővé teszi. Megjegyezzük azonban, hogy a parenchymás állatok között egyik rendben, nevezetesen a zsinórférgekben valóságos vérérrendszer is alakult ki.

A gyűrűzetlen férgek legjelentősebb egybefoglaló kapcsa a kiválasztórendszer. Ez az úgynevezett protonephridiáis typusnak felel meg, melynek legfontosabb képviselői éppen az amerás férgek. A protonephridium egymás végében sorakozó egyetlen sejtsor belsejében képződött ú. n. intracellurális csatornarendszer. A csatornák fa módjára elágazhatnak, vagy hurkolatosan felgomolyodnak. A csövecskék belső végükön zártak. A cső űrterébe átszivárgott nedveket a legegyszerűbb fokon csillók mozgatják, melyek a cső belsejében egyenletesen vannak elosztva. Ezt a különben ritka állapotot a legtöbb állatban fölváltja a folyadékmozgatásnak az a magasabbrendű módja, hogy a csillók a csatornácskák végére hosszú, lobogó pamatban, az ú. n. lángpamatba tömörülnek s ezáltal a csatornák végét tölcséresen kiöblösítik. Mivel a lobogó pamat közelében, a tölcsér szájadékát befedő protoplazmában rendszerint sejtmagot találunk, ezért a protonephridiális kiválasztórendszernek végsejtjeit lángsejtekként szoktuk megkülönböztetni

5. Lángsejt a Phaenocora unipunctata Oerstd.-ből

A búvárok arra a nevezetes jelenségre jöttek rá, hogy a protonephridiális rendszer szoros összeköttetésben van a férgeknek ősi szülőhelyükről, a tengerből az édesvízbe való kivándorlásával. A legalsóbbrendű gyűrűzetlen férgek ugyanis tengerlakók. Ezeknek még semmi protonephridiális rendszerük nincsen. Ezek teste éppen olyan mértékben sós, mint a tengeré s így nincsenek annak a veszedelemnek kitéve, hogy a tengervíz szüntelen benyomuljon a testükbe, azt felpuffassza és szétrepessze; ezekről tudományosan azt mondjuk, hogy testük egyenlőnyomású, izotonikus a tenger vizével. Az édesvízbe kivándorolt és ott különböző irányban megváltozott alakok testük sótartalmát megőrizték, ezzel azonban magukat annak az állandó veszélynek teszik ki, hogy az édesvíz testüknek vízáteresztő külső hártyáján szüntelen behatol a testbe s annak sóit egyfelől kilúgozza, másfelől pediglen az állatokat felrepeszti. Az elárasztásnak ettől a szüntelen veszedelmétől mentesíti, mint valami mentő szivattyú, az állatokat a protonephridiális készülék. Annak csillós bélése, vagy lángsejtes motorikus végkészüléke azért lobog örökösen, amiért a Véglények lüktető hólyagja is szüntelen lüktet, nevezetesen, hogy a testből a fölösleges vizet állandóan kiszivattyúzza. A protonephridiális rendszernek ezt a jelentőségét különlegesen azok a magasabbrendű amerás férgek igazolják, melyek túlnyomórészt édesvíziek, egyes rokonaik azonban tengerben is élnek, mert ez utóbbiaknak nincs kiválasztórendszerük. – Fejtegetéseink kiemelt jelentőségét csupán a fonalférgek zavarják, melyeknek egyszerű alkatú protonephridiumában az esetben sincs lángsejt, ha az állatok az édesvíz lakói is. Ehhez azonban azt kell megjegyeznünk, hogy a fonálférgek különleges életmódjuk folytán igen módosult lények, másfelől pediglen azt, hogy vastag, tömött kutikulájuk mentesíti a környező víz hatásaitól.

A kiválasztó rendszerről még két nevezetes jelenséget kell feljegyeznünk. Az egyik az, hogy az örvényférgek Rhynchomesostoma nemzetségében a protonephridiumok az ivarnyílásba torkolnak s így a húgyivari készülék együttessége első kezdeteiben már a mi alsórendű férgeinkben nyilatkozik. Sőt a kloaka képződésére is találunk már példát a kerekesférgekben. A másik jelenség pedig, amiről meg kell emlékeznünk, a zsinórférgekben a vérérrendszer és kiválasztórendszer összefüggése. A magasabbrendű állatokban azt tapasztaljuk, hogy a vérerek hatolnak be a vesébe és teremtik meg az anyagforgalom és a kiválasztás szerve között a szoros kapcsolatot, itt azonban fordítva, a lángsejtes csövek fonják körül a véreret és maguk mennek így el a gyüledékfuvarozó rendszerhez.

A gyűrűtlenférgek idegrendszere a test hosszában futó hosszanti törzsekből s a mellső testvégen kialakuló dúcpárból képződik. Az egyszerűbb formákban számos hosszanti ideggel találkozunk, s ezért a magasabbrendűekben azt az állapotot, hogy ott csak két ideg fut le, a fejlettebb felsőbbrendű jelenségnek minősítik.

Az érzékszervek közül általánosan elterjedtnek kell tekintenünk a tapintósörtékkel ellátott s magánosan fellépő, a testen rendszerint egyenletesen elszórt tapintósejteket. Ezek a mellső testvégen rendszerint nagyobb számban fejlődnek, mint a test egyéb részein. Általános jelenség az is, hogy a mellső testvégen és pediglen rendszerint oldalt vegyiérzékszerv képződik. Ez a vegyiérzékszerv, mint szaglószerv már itt, az egész állatországra jellemző gödörszerű, vagy csatornaszerű mélyedést formál s mivel az agydúccal közvetlen kapcsolatban van, ezért agyszervnek, vagy cerebrális orgánumnak is nevezik. – A látószerv meglehetősen kezdetleges alkotású s vagy egyszerűen a bőrben fekvő festékfolt képében jelentkezik, mint azt a fonal-, kerekesférgekben és némely örvényféregben látjuk, vagy pediglen a mezenchymában képződik s az ú. n. befelé fordított pohárszemecskék: invertált pohár-ocellumoknak típusát képviseli. – A tömlős állatokban oly gyakori és fontos tetőtéri szervvel, mint helyzetérzékszervvel itt nem igen találkozunk. Mindössze a minden tekintetben legegyszerűbb szervezetűnek tartott s a tenger vizében élő bélüregnélküli örvényférgekben, az ú. n. Acoelákban találunk ilyen szervet.

A búvárok nem tudtak még egyöntetűen megállapodni abban, hogy a gyűrűzetlenférgeket hogyan származtassák le valamely közös ősből. Azzal a tudományos áramlattal szemben, hogy az örvényférgek közül a Polycladidákat tekintsük legegyszerűbb lényeknek s így a bordásmedúzákból származtassuk az örvényférgeket, újabban mindinkább hódít az a felfogás, hogy bizonyos egyenesbelű örvényférgek, melyek a Graffilidákhoz voltak hasonlóak, az a közös őstörzs, melyből egyfelől az Acoleákon keresztül a laposférgek, másfelől pediglen mind a kerekesférgek, mind pediglen a fonalférgek leszármaztak volna. Ez a graffilidaszerű közös ős a Gastrotrichákat is egészen símán kapcsolja be az Amera közös altörzsbe.

HARMADIK ALTÖRZS: Gyűrűtlenférgek (Amera)

Általános jellemzés. Írta: Dr. Gelei József

Általános jellemzés.

Írta: Dr. Gelei József