2. alcsalád: Falanger-formák (Phalangerinae)

FEJEZETEK

A kúszóerszényeseknek fajokban leggazdagabb alcsaládját a Phalangerinák képviselik, melyek legfeljebb egy nagyobb termetű nyest nagyságát érik el. Farkuk rendesen kapaszkodásra van berendezve, orruk rövid és széles. Gyomruk egyszerű és mirigyekben gazdag, vakbelük feltűnő hosszú, fogaik nagyok és jól fejlettek.

E kistermetű erszényesek 11 nemzetségbe tartozó 30 fajának elterjedési körét a család elterjedésével már jellemeztük. Valamennyien fánlakók, s éppen ezért csak erdőségekben tanyáznak. Csak kivételesen jönnek le egyenesen a földre, javarészük a fák koronáin töltik el egész életüket. Legtöbbjük a nappal legnagyobb részét átalussza, vagy pedig csak rövid ideig van ébren, ha az éhség gyötri. Az éj beköszöntével, vagy ha rájuk esteledik, előbújnak rejtekeikből, hogy falatozzanak: gyümölcsök, levelek és rügyek alkotják főtáplálékukat. Egyesek ugyan madarakat is megtámadnak, madártojást és rovarokat esznek, mások ellenben csak a fiatal hajtásokat és rügyeket legelik le, vagy kiássák a földből a gyökereket, és állítólag földalatti járatokat építenek, melyekben a hidegebb évszakot átalusszák. Mozdulataikban a kiserszényesek merőben eltérnek egymástól. Egyesek közülül lassúk és fölötte óvatosak, s azért is kúszva, sompolyogva járnak, mások ellenben élénkségükkel és ügyességükkel tünnek ki. Valamennyiük nagyszerűen kúszik, s vannak közöttük kiváló ugrók is. A kapaszkodó fark s a lábak között kifeszített repülőhártya már magukban véve is elárulják ebbeli ügyességüket. Nagyobbára félénk, szelíd, ártalmatlan állatok. Üldöztetéskor farkuknál fogva lógatják magukat az ágon és sokáig maradnak mozdulatlanul ebben a helyzetben, mindenesetre azért, hogy észrevétlenné tegyék magukat. Fogságban majdnem mindig elélnek hosszabb ideig, annál is inkább, mert táplálkozásuk nem jár nehézséggel.