kalotaszegi szőttesek

TARTALOM

kalotaszegi viselet

kalotaszegi táncok

a kalotaszegi magyarság a néptánc területén is végsőkig kicsiszolt, magasrendű értékeket alkotott. Kalotaszeg tánckultúrája nem olyan régies ugyan, mint más erdélyi népcsoportoké, de bizonyos tánctípusok legfejlettebb formáit épp itt találjuk meg. A hagyományos táncok fejlett fokon való, szinte tudatos őrzése mellett tánckészletükbe bizonyos régibb (→ gólya, → hétlépés) és újabb polgári társastáncok is beszűrődtek. A kalotaszegi táncok csucsát a régi stílusú → legényes jelenti, mely régebben a → táncrend, a pár kezdő tánca volt. Ma már nem mindenki járja, egy-egy faluban csak néhány kiváló táncos ismeri, akik külön megrendelve a muzsikát mintegy bemutató célzattal táncolják a tökéletességig kicsiszolt előadásban, motívumgazdag s rendkívül tömör, zárt szerkezetű formában. A leányok a legényes alatt kis zárt körökbe fogódzva (→ karikázó, magyar négyes) „csoszognak”, „tropotyálnak” vagy „sifitelnek”. A kalotaszegi → csárdás egyszerűbb, mint a mezőségi, a férfiak már kevesebbet figuráznak, de a nőket megforgatják karjuk alatt, akik rendkívül virtuóz forgók. Friss csárdásuk, a „szapora” tempója igen gyors ( = 180–220). Régebben a csárdás itt is lassúbb és gazdagabb volt. Az idősebbek olykor cigánytáncnak nevezték. A → verbunk jellegzetes dallamait Kalotaszegen lakodalmi mars (→ induló) és lassú csárdás kíséreteként használják. – Irod. Molnár István: Magyar tánchagyományok (Bp., 1947); Martin György: Egy erdélyi férfitánc szerkezeti sajátosságai (MTA I. Oszt. Közl., 1966); Martin György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok (I–III., Bp., 1970); Martin György: The Relationship between melodies and Dance Types in the Volume V. of CMPH (Studia Musicologica, Bp., 1972); Martin György: A magyar nép táncai (Bp., 1973); Martin György: A táncos és a zene (Tánczenei terminológia Kalotaszegen) (Népi Kultúra – Népi Társadalom, 1977).