Felvidék

TARTALOM

fén, fenkő

fémmunka

a magyar népművészet anyag és technika szerinti áttekintésében használt kategória, amelybe paraszti és pásztori, valamint mesteremberi munkák tartoznak. Parasztok, ill. paraszti specialisták rézből → csengőket, csatokat öntöttek, rézlemezből (gránáthüvely) → kontyvasakat formáltak és díszítettek véséssel, → beveréssel. Ónból, ólomból öntöttek → orsókarikákat (szórványosan az egész magyar nyelvterületen, különösen Kalotaszegen), hármas, ötös, hetes orsónehezék-csoportokat (Méra, Vista), guzsalyszegeket (Bogyiszló), ólmos botok, pálcák fejét. Parasztok is, de kivált pásztorok → ólmozással díszítették botjukat, ostornyelüket, ritkábban késtokot; borotvatokot, kivételesen mosósulyok lapját. – A → pásztorművészetben, különösen a → felföldi pásztorművészetben gyakori a rézlemez berakás és rárakás, a rézszalagok és szögek beverésével való díszítés. A falusi specialisták és a céhes mesteremberek közé sorolhatók be a cigány fémművesek. Öntöttek csengőket, pipaszurkálókat, csigacsinálókat (orsót helyettesítő cifra végű pálcákat), vasból kovácsoltak – egyebek mellett – → cigányfogasokat. A mesteremberek közül az ötvösök (→ ötvösség), → lakatosok, → késesek, → rézművesek, ónöntők különböző munkái eljutottak a parasztokhoz. Náluk szorosabb kapcsolata volt a falusiakkal a falun lakó → kovácsoknak és a tágabb környéket ellátó vasfeldolgozó központok vasműveseinek (pl. Torockó). Különös gonddal formált díszesebb műveik közül egyesek az épületekhez kapcsolódnak: ajtóvasalások, ajtóhúzók, kilincsek, kulcspajzsok, → ablakrácsok, → ablaktáblák, házoromdíszek, széldeszkafogó vasak a ház fedelére. Változatos formája, díszes kialakítása volt sok kovács készítette egyszerű használati tárgynak is (tözikutya, tűzcsiholó acél). A szerszámokra, fejszék és bárdok lapjába, szőlőmetszőkésekre, aratósarlókba bevert díszítés, ill. a tulajdonos monogramja, tulajdonjele kerülhetett. Ahogy a kocsi és a szekér egyik tükre volt a gazda módjának és gondosságának, úgy vasalása is különös műgonddal készülhetett, csipkés szélűre, bevert virágdíszekkel, ill. vaspálcákból hajlított kacskaringókkal, vaslemezekből domborított rózsákkal. Mint ajándékozni való apró tárgyak kaptak néha díszes formát a vasból kovácsolt kapatisztítók, pipaszurkálók. Kovácsok készítettek szív vagy más alakú apró pajzsokat belevágott monogrammal fa sírkeresztekre, sőt vasból cifrára kovácsolt sírkereszteket is. – Irod. Bakó Ferenc: A tiszaigari cigányok fémművessége (Népr. Ért., 1954); Kós Károly: Népélet és néphagyomány (Bukarest, 1972).