3. család: Agáma-félék (Agamidae)

FEJEZETEK

Az óvilág déli és keleti részében az eddig említett csoportokhoz sorakozik az agámafélék népes családja, amelyből eddig 30 nemzetséget ismerünk, több mint 200 fajjal. Az idetartozó gyíkok alakja nagy mértékben különböző. Törzsük hol összenyomott, zömök, hol karcsú, hol háthasi irányban, hol pedig két oldal felől összenyomott. Általában azonban izmostestűek, fejük rövid és széles, a nem nagyon törékeny farok hosszú és hegyes, vagy rövid és izmos. Fejüket számos apró, lapos vagy gyöngén görbült, de mindig egyenlőtlen nagyságú pajzs födi, hátukon, oldalaikon, s a test alsó részein többnyire ferdenégyszögű zsindelypikkelyeket láthatunk. Nyelvük vastag és egész hosszában odanőtt, legföljebb a hegye tolható ki egy kissé. Fő ismertetőjegyük az „akrodont” fogak. Fogsorukban rendszerint metsző-, szem- és zápfogakat különböztethetünk meg. Ez utóbbiak gyakran összenyomottak s háromcsúcsú koronájuk van. Erősen fejlett szemfog a legtöbb nemzetségben előfordul. Egyebekben az agámák oly kevéssé egyeznek meg egymással, hogy a tüzetesebb részletezést az egyes nemzetségek leírására kell fönntartanunk.

Az agámák elterjedési köre Délkelet-Európában kezdődik, s délfelé egészen a Jóreménység-fok előhegységéig, kelet felé Kínáig terjed és magában foglalja a délázsiai szigeteket, meg Ausztráliát és Polinéziát is. A család Dél-Ázsiában éri el legmagasabb fejlődését, mivel az összes ismert fajoknak körülbelül a fele itt található. A többiek elosztódnak Ausztrálián, amely aránylag gazdag az idetartozó gyíkfajokban, továbbá Nyugat- és Közép-Ázsia sivatagjain, valamint egész Afrikán, sőt még Görögországban és Oroszország déli részére is átterjednek. Majdnem valamennyi faj többé-kevésbbé szárazföldi állat; nem kevés a legkopárabb és legszárazabb vidékeken honos faj, míg ismét mások csak nedves tájakon, de ott majdnem kizárólag csak fákon tartózkodnak. Ezért állíthatjuk az agámákról, hogy éppúgy megelevenítik Afrika és Közép-Ázsia sivatagjait, mint ahogy ékesítik Dél-Ázsia buja őserdőségeit.

Már a legrégibb utazók több-kevesebb elismeréssel és csodálkozással beszélnek róluk, de még most is bámulatba ejtik azt, aki teljes tevékenységükben, csodálatos, gyakran hirtelen változó színük pompájában láthatja őket. Minden fajt ártalmatlan állatnak kell tekintenünk; még a magukat legjobban védeni tudók közt sincs, amely akár az embernek, akár a magasabbrendű állatoknak ártana. Legtöbbjük a legkülönfélébb rovarokkal él, nem kevés azonban az olyan faj, amely gyümölccsel, fűvel, levelekkel táplálkozik. Úgy látszik, hogy kivétel nélkül minden faj tojásokat rak, vagyis eleventojó, „fialló” egy sincs közöttük.