MADARAK (AVES)

FEJEZETEK

ELŐSZÓ

A multba tekintve, csodálatosan szép álomként tűnik föl az a dicsőséges korszak, amikor a magyar madártan hosszas vergődés után tüneményes fejlődésnek indult s alig egy évtized alatt pótolta azt, ami a kedvezőtlen viszonyok miatt oly sokáig elmaradt. Mennyi minden történt akkoriban rövid néhány esztendő alatt, amikor végre kedvező fejlődési viszonyokat találtak a hivatottak s nem kellett az úttörők meddő harcaiban felőrölni fényes tehetségeiket s szomorú lemondással fölcserélni lobogó lelkesedésüket. A forduló pontot az 1891-ik esztendő hozta meg, amikor a madártanért lelkesedő Rudolf trónörökös ötletéből és óhajára Budapesten ülésezett a II. Nemzetközi Madártani Kongresszus, amelyet fényben és eredményben eddig egy se tudott utólérni, nemhogy túlhaladni. Ennek a kongresszusnak folyományaként 1893 őszén Herman Ottó, aki a kongresszus lelke volt, megalapította a Magyar Ornithológiai Központot, a mai M. K. Madártani Intézetet, amely egy táborba gyüjtötte az akkori ornithológusokat s ezzel lehetővé tette a közös munkaterv alapján való eredményes működést.1894-ben indította meg Herman Ottó az AQUILA-t, az első magyarországi madártani folyóiratot, mely magyar nyelven is megjelent.1899-ben jelent meg Chernel István „Magyarország madarai” című nagyszabású munkája, az első magyar madártani munka, amely a teljes magyar orniszt ismertette a maga korának tudományos színvonalán.

Az első magyarnyelvű madártani folyóirat, az első magyar ornithographia megjelenése olyan fejlődési folyamatot indítottak meg, amelynek következő állomása volt dr. Madarász Gyula „Magyarország madarai” című hatalmas munkája, betetőzése pedig Brehm világhíres standard-művének „Az Állatok Világá”nak magyar átültetése, melynek madártani része 1904-ben szintén Chernel István tollából került a magyar közönség kezébe.

Ezeknek az alapvető munkáknak a következményeként megindulhatott a magyar madártani kutatás céltudatos kifejlesztése, különösen a madárvédelem terén, amelyet Herman Ottó „A madarak hasznáról és káráról” szóló és Csörgey Titusz „Útmutató a mesterséges fészekodvak alkalmazásához” című művei propagáltak. Az elméleti tudományos madártanban is eredményes munka folyt, különösen a madárvonulás, a madáranatómia, madároszteológia és madárpalaeontológia terén.

Mindezekről a munkálatokról nemcsak a belföldi szakemberek és érdeklődők szereztek tudomást az Aquila folyóirat révén, hanem a külföldi szakkörök is, mert a folyóirat nemcsak magyarul jelent meg, hanem német, esetleg angol, vagy francia nyelven is.

Minden a legjobb úton haladt. Nagyszabású újabb tervek kivitelére került volna a sor, így új kiadás volt tervezve Chernel munkájából, amelyhez állandóan gyüjtöttük a színes képeket, amikor a világháború tornádója derékon kettétörte a magyar madártan sudár fáját s a megmenekült utódok minden igyekezete csak arra irányulhatott, hogy az új hajtások gondos ápolásával majd valamikor új törzset neveljenek. Gondolni sem lehetett azonban arra, hogy új kézikönyveket adjunk a lassan fölocsudó régi és mindig nagyobb számban jelentkező újabb madárbarátok kezébe, holott e nélkül a fejlődés nem indulhatott meg.

Ezzel a megállapítással bontakozik ki az Új Magyar Brehm nagy jelentősége. Oly munkáról van szó, amely egyrészt a szakembert is kielégíti, megismertetve őt a legújabb vizsgálatok eredményeivel, különösen a magyar madárvilágra vonatkozólag, azonkívül a kezdő ornithológusnak, a madárbarátnak és a madárvédőnek ad megbízható vezetőt, végül pedig a tudást áhítozó nagyközönségnek is lebilincselően érdekes és oktató olvasmányt juttat. Arra van hivatva, hogy új ornithológus-generációt neveljen, új lelkes tábort szerezzen a madárvédelem magasztos gondolatának.

Ez a megfontolás volt a döntő, amikor elvállaltam az Új Magyar Brehm madártani részének a szerkesztését. Kötelezett a nagy elődök: Herman Ottó és Chernel István fényes példaadása, akik sohase tértek ki a munka elől, ha azt a magyar kultúra érdeke kívánta.

A német kiadás jórészben való átdolgozását szükségessé tették az újabb adatokkal való kiegészítések s elsősorban a magyar viszonyok ismertetése. Ez a kiegészítés mindig az illető fajokról szóló tárgyalások végén található. Igen jelentős változás a német eredetivel szemben még az is, hogy a bevezető részbe új fejezeteket engedélyezett a kiadó cég, hogy a madárvédelemről, madárvonulásról, madárpalaentologiáról, szobamadarak tartásáról összefoglaló értekezések útján szerezhessen tájékozódást az érdeklődő nagyközönség.

A magyar nevekre vonatkozólag nem mulaszthatom el annak a hangoztatását, hogy szinte teljesen a által megállapított remek madárneveket vettem át, ami rendkívül megkönnyítette a munkát. A tudományos elnevezéseket legnagyobbrészben az eredeti szövegből vettem át s csak néhány helyen változtattam azt, ahol arra okvetlenül szükség volt.

születésének századik évfordulóján indult útjára az Új Magyar Brehm, hogy nagy hivatást teljesítsen: fogadja a magyar természetkedvelő közönség azzal a szeretettel, amellyel azt a kezébe adjuk.

Schenk Jakab.