esztenaközösség

TARTALOM

esztergályos, csutorás, kupás

esztergált díszítés

fatárgyakon szokásos díszítőeljárás; az alkalmazott technika jellegének megfelelően vagy karcszerűen bemetszett karikákból, vagy keskenyebb-szélesebb domború és homorú gyűrűkből áll. – Az esztergált díszítés meglehetősen régi, az i.e. 2. évezredtől kezdve adatolható a közel-keleti városi civilizációkban. Mo.-on is már korán, a Tihanyi Alapítólevélben (1055) említenek esztergályost. Mégis a magyar népművészetben az esztergált díszítés csak csekély alkalmazást nyert. Általában kevés az olyan esztergált tárgy, amelynek csupán a készítő eljárás során bemetszett gyűrűk képezték a díszét (pl. zsebbe való → sótartó, „karikás” → tokmány), hanem rendszerint szabadkézi befaragások, tarka festés, virágozás is (így a → kupákon, → csutorákon). Az alföldi módosabb gazdák számára készült kulacsok szerény esztergált díszítését teljesen el is fedheti a csikóbőr borítás és a díszes szíjazás. → Orsókon, esetleg → guzsalyokon az esztergált díszítésű bemetszett gyűrűk mellett előfordulhatnak esztergálással az orsógomb, ill. guzsalyszár felületéről leválasztott, szabadon mozgó karikák (csörgős vagy pereces orsó); az ilyen játékos szerszám csak fiatal leánynak való. Ugyanúgy legények, fiatalemberek szerszáma volt az egy vagy két gyűrűsen esztergált kasza-üllő. Igen szép esztergált díszítésű guzsalyokat készítettek a cserépfalusi (Borsod m.) háziiparosok, melyek jellemzően mutatják az esztergált díszítésnek más technikákkal való társítását. Itt a kétrészes szár fölső darabja (fej) kapott esztergált díszítést, vörös föld- és kék krétafestékkel színezve, míg az alsó → karcolt díszítésű, választóvízzel barnított mintákkal, a talp pedig → vésett díszítésű. Bútorokon az esztergált díszítés egyes alkotóelemekre korlátozódott, pl. → karosszékek és → padok támlájának betétlécei, karfatartó bábjai készültek így. Különösen a → komáromi bútor 3. és 4. stílusában volt kedvelt a ládákon az előrész két oldalát esztergált díszítésű féloszloppal határolni. – Irod. Lajos Árpád: Díszes fafaragás a Hór völgyén (A Herman Ottó Múz. Évkve, 1963); K. Csilléry Klára: A magyar nép bútorai (Bp., 1972).