mulatónóta

népi líránk alkalmi műfaja, társas összejövetelen a vendégek szórakoztatására többek által előadott, esetleg meg is játszott vidám hangulatú ének. Egyik előzménye a mulattató költészet. Nem mindig választható el a kötetlenebb → bordaltól és a mindkettőjükkel rokon → ivónótától sem. A mulatónóta szerepét egyébként bármely arra alkalmas műfaj (→ csúfoló, → tréfás dal és → magyar nóta stb.) betölthette. Előadási alkalmai nagyjából a bordaléval egyezők, különösen a két nem több korosztályát is magukban foglaló, zártabb szokások, elsősorban is a → lakodalom. Szórakoztatva oktat a → katekizmusi ének, az ivás biblikus igazolását szolgálja a → kánai menyegző éneke, a többi ivónóta mellett buzdító jellegű az ún. ábécénóta (-Ábécédé, Megiszod-é?...) is. Külön csoport a nevettető kánonok (-Hajmási Péter; -Száraz tónak nedves partján...), a parodisztikus, olykor drasztikus → köszöntők (-Csókoljon meg az a madár, Ki a pocsolyában ugrál!...), a lakodalmi énekek paródiái (-Ej, haj, vadliba, Mit ettél a lagziba; -Nincsen kutya a faluba, mind elszaladt a lagziba...) és mindezek tartalmi-formai rokonai: az állatlakodalom (→ tücsöklakodalom) (-Házasodik a tücsök...), a → tárgyak lakodalma (-Házasodik a lapát...), a felfordult világ (-Egy nagyorrú bolha; -Hej, a szegény hagymalé...), köztük a világgá ment és visszatért dohánykészség (-Elbúcsúzott már a dohányzacskó...), valamint a különféle értelmetlen halandzsák (-Szürke szamár magasan jár, szépen szól...). Szívesen parodizálják a vallásos énekköltészet egyes műfajait is, így pl. a → búcsúsénekeket (-Erre mentek, szilvát ettek, alleluja; -Máriagyűdi nagy körtefa, De sokszor jóllaktam róla!...), a → koldusénekeket (-Adjatok, adjatok, amit Isten adott!...), a → zsoltárokat (-Mint a szép csűves paprika A húsba kívánkozik...) és egyéb egyházi → népénekeket (-Hol vagy, én szerelmes pintes palackom?...) is. Többféle szokás keretében helyet kaptak és sok változatban élnek a tréfás-drasztikus → siratóének-paródiák és a → halottas játékok; ez utóbbiak össze lehetnek kötve a koldusénekekkel és az ún. lóbúcsúztatókkal is. A legtöbb mulatság végén kölcsönös célzásokat tartalmazó mulatónóták (-Haragszik a gazda; -Uccu, vendég, jól mulattál!...) kerülnek sorra, végezetül régi szokásként Szent János áldásával (-Szent János áldása Szálljon ezen házra!...) köszönték meg a vendéglátást.