nyírfa (lat. Betula pendula)

a magyar parasztság mágikus és gyógyító célra használt fái (→ fák) közül az egyik legfontosabb. Általában letört leveles, ritkábban száraz ágát használták, elsősorban rontáselhárító (→ rontás elhárítása) és megelőző cselekményekkel kapcsolatban, de ezen kívül alig van a népi hitvilágnak olyan területe, ahol ne kapna szerepet mint → mágikus tárgy. A családi életben és a naptári ünnepeken minden olyan alkalommal előfordult, amikor a hit szerint → rontás veszélye fenyegetett. Luca és Szent György éjszakáján (→ Luca napja, Szent György napja) az állatot, a családot, a házat védte, kapura, kerítésre, kémény köré, istállóablakba stb. tűzve. → Szülés után az anya ágyába, a bölcsőbe, a szoptató anya kezébe stb. teszik. A hit szerint a jó termést, termékenységet is elősegíti. Pl. első kihajtáskor gyakran hajtották a marhát nyírfaággal; néhol → vetés után a szántóföld négy sarkába, másutt a veteményes kertbe vagy szőlőbe tűzték (→ termésvarázslás, → termékenységvarázslás). Sok esetben már csak a hagyomány által fenntartott formális, tudatos hiedelemháttér nélküli cselekményekről van szó. Mindezeken kívül a gyógyításban (→ népi gyógyászat) is kapott szerepet, pl. → szemverés, → hideglelés esetén fürdővízbe tették, vagy szenesvíz készítéséhez használták, füstölőszer volt (→ füstölés); a megrontott → tehenet verték vele; és még sok más tevékenységben is (→ féregűzés, → vihar elhárítása, Lucaszék készítése stb.). A csapolás útján nyert → nyírvíz Erdélyben egyebek között sokféle betegség (pl. szeplő, hasmenés, fejfájás, tüdőbaj stb.) gyógyszereként használatos. A tavaszi-nyári ünnepi szokásokban is fontos szerepe volt (pl. → májusfa). A meglehetősen heterogén, de országszerte elterjedt adatok arra vallanak, hogy a nyírfa mágikus és gyógyító erejébe vetett hit elevenen élt a magyar parasztságnál. Európa nagy részén régtől fogva ismert volt hasonló funkciókban. Felhasználásának alapja feltehetően korai tavaszi zöldbeborulása és gyakorlati haszna miatti megbecsültsége. (→ még: kéregmunka) – Irod. Szendrey Zsigmond: A növény-, állat- és ásványvilág a varázslatokban (Ethn., 1937).