több szakaszos dal, polistrófikus dal

a líra fő műfajának két vagy több versszakra terjedő típusa. A magyar népköltészeti versszak zárt tartalmi-formai egység; az alkalmazkodó → ritmus lehetővé teszi a szövegek és dallamok állandó cseréjét; erre szükség is van, mivel jóval kevesebb a dallam, mint a szöveg. Mindennek következtében egy dallamra több olyan versszakot is ráénekelhetnek, melyek nem feltétlenül azonos eredetűek, sőt szoros tartalmi összefüggés sem mindig van közöttük. Így nagyon nehéz eldönteni, mikor beszélhetünk → egyszakaszos dalról és mikor több szakaszos dalról. Nemcsak az énekesek bánnak szabadon vele, hanem gyakran a gyűjtők is, akik sokszor „párosítanak” össze nem illő szakaszokat. – A lírai → népdalok terjedelmét illetően koronként és műfajonként bizonyos szabályosság, ill. változás figyelhető meg: a balladák átlagosan 10, az epikus-lírai népdalok pedig 3–5 szakaszosak (pl. a → rabének 5, a → keserves 4, a → bujdosóének, → pásztordal, → betyárdal stb. 3 versszakos), ezzel szemben az ún. új stílusú dalok (pl. → szerelmi dal, → tréfás dal és gúnydal, valamint a → táncdal és a legújabb kori → foglalkozási dalok is) 1–2 szakaszosak. Idők folyamán tehát a lírai vonások túlsúlyra kerülésével párhuzamosan rövidülést figyelhetünk meg; ez a folyamat sokkal határozottabban és korábban is jelentkezik a magyar nyelvterület középső részein, mint a széleken, különösen a székelység és a moldvai csángók körében lassult le, ahol az egyszakaszos dalokból is valóságos ciklusok keletkeztek. A rövidüléssel párhuzamosan szaporodott fel a sorok szótagszáma, ezt különösen a → katonadalok és a → magyar nóták esetében lehet jól megfigyelni. Az egyszakaszosság virágkora a 19. sz. második felében volt, amikor arányuk elérhette a 2/3-nyi többséget is, utána mintha megállt, sőt visszafordult volna ez a folyamat. – Virágzó énekhagyományban a jó előadó úgy bánik az egyes versszakokkal, mint a mesemondó a → motívumokkal és az → epizódokkal: hangulati-formai hasonlóságok alapján esetenként 15–20–25 versszakot is ráénekel ugyanarra a dallamra és 3–4 ilyen dalfüzér vagy ciklus is előadásra kerülhet. Ugyanez az énekes más alkalommal ismét új összetételt rögtönözhet, társai pedig azonos építőkockákból egészen más alkotásokat állíthatnak össze. (Legszebb példái az egyéninek tartott, valójában ily módon összerakosgatott keservesek.) Világos tartalmi öszszefüggés azonban csak régi, az egyes versszakokon áthúzódó mondanivaló (pl. az Alku típusú népdalok) vagy formai-stilisztikai megoldások (pl. allegória) esetében van, különösen epikus mag jelenlétében. Egyébként még tartalmi ellentmondások is bőven adódhatnak (pl. katonadalokban versszakonként más-más fegyvernem, szerelmi dalokban más-más alaphelyzet vagy szereplő van ábrázolva). Amikor folyamatos cselekvést kísérnek (tánc, munka stb.), ezek a szabad képzettársítás alapján egymás mellé került szakaszok senkit nem zavarnak, az unalmas ismétlődés elkerülésére folyamodnak ehhez a megoldáshoz. (Érdekes, hogy a magyarban kivételesen is alig akad eltérő ütemszámú versszak egy dalon belül, a társult versszakok dallamai is majd mindig azonosak; csak a cselekvényes lakodalmi énekek, → párosítók és játékdalok között akad kivétel.) A zenében mást jelent a két- és háromszakaszos dalforma, valamint a variált strófikus dal is, bár népzenei összefüggésük kimutatható. (→ még: kontamináció, → verssor) – Irod. Kodály Zoltán: A magyar népdal strófa-szerkezete (Nyelvtud. Közl., 1906).