2. alcsalád: Szarvas formák (Cervinaej

FEJEZETEK

Ezeket az első láb felépítése szerint Telemetacarpalia és Plesiometacarpalia csoportjába szokták csoportosítani; a hátsó lábakon a külső középlábcsontok teljesen visszafejlődtek.

Az első csoportnál az oldalsó középkézcsontokból csak az alsó végződések vannak meg és a talp puha része egész a pata hegyéig terjed; a paták „megnyúlt alakúak”. Ebbe a csoportba tartoznak az összes újvilági szarvasok, a két sarkvidéki faj, a jávor- és a tarándszarvas, az óvilágiakból pedig kizárólag az őz és a víziőz. A Plesiometacarpaliáknál az oldalsó középkézcsontoknak az alsók helyett a felső végei vannak meg és a puha talp, mint a mi gímszarvasunknál, a pata kétharmadáig terjed s így „rövid alakúak”. Ide tartozik a fenti kivételekkel az összes óvilági szarvas és az északamerikai vapiti.

A plesiometacarpaliáknak továbbá alacsony és rövid az ekecsontjuk, a Telemetacarpaliáké pedig magas és hosszú; és ez a belső orrnyílást felezi. Azonban ezek között is van kivétel, mert közülük az őznek, jávorszarvasnak és a víziőznek alacsony és rövid az ekecsontja. Továbbá megjegyzendő, hogy a Telemetacarpaliák nagyobb részének, amennyiben azok nem nyársas szarvasok, szembog nélkül villásan elágazó (dichotom) agancsuk van. Ezt látjuk a jávorszarvasnál is; ennél fiatal korában a villás kiképződést még tisztán kivehetjük. Így a szarvasok közül a Telemetacarpaliák egymással közeli rokonságban vannak. Ezzel szemben a legtöbb Plesiometacarpalia, egy másik szarvascsoportot alkot, amelynek szembogja van, de agancsa nem szabályos elágazású. De itt is a különben világos elrendeződés megbolygatott, mert a Telemetacarpaliákhoz tartozó tarándszarvasnak plesiometacarpalis alakú az agancsa és megfordítva a plesiometacarpalis milunak szabályszerű szembognélküli villás agancsa van. Ez utóbbi a gímszarvasnak nagyon közeli rokona, hisz vele eredményesen kereszteződik is. Figyelemre méltó, hogy két szarvasféleség, amely a fenti rendszer szerint egymástól távol áll, a tarándszarvas és a milu, a menésközben sajátságos sercegést hallat. Mivel ezen zajnak okával és jelentőségével még teljesen tisztába nem vagyunk, nem mondhatjuk, hogy ebből a közeli rokonságra következtethetünk, vagy pedig hogy ez csak a hasonló területen való tartózkodás folyománya, tehát konvergens jelenség. Így tehát a szarvasok rendszere és elrendeződése ma sem teljesen tisztázott.