{461.} 20. ILLYÉS GYULA (1902–)

FEJEZETEK

Alig van írónk, aki ne vallaná, hogy elkötelezettje és adósa szülőhelyének. Illyés talán az egyetlen, akinek egész életműve is onnan ered. Ozora végigkíséri életét. Vele nem a stilizáló, megszépítő vallomás íratta, hogy "író e földből él bennem, e föld hajdani látványából". Ozorából mérték lett, mindennek viszonyítási pontja, ahonnan az élet és az irodalom – történelem és nemzet, Európa és modern művészet – áttekinthető, de föl is becsülhető. Egy néma, társadalmi emelkedéstől elzárt népréteg megszólaltatására készült, – a legmagasabb eszmények emelkedettségével. Irodalmunk sokáig szenvedte hazaiság és európaiság hasadását. Illyés mintha hírből sem ismerte volna ezt az életműveket torzóvá csonkító adottságot. Megírta a faluvizsgáló irodalom klasszikus művét s utána kiadta a francia irodalom kincsesházát; a legmagyarabb költőről értekezett, de épp oly biztonsággal vállalkozhatott Eluard értelmezésére; Molière-ről vagy Racine-ról ugyanazzal a magától értetődő természetességgel beszélt mint Teleki Lászlóról. Az Ady utáni irodalomban is változatlanul időszerű kívánalom volt megtalálni a hazai gondok és az európai mérték összhangját. Illyés Gyula joggal írhatta le, hogy "Ozora, tudnivaló, Rómával teljesen egybevágóan hét hegyen emelkedik". Illyés Ozorája egybeépült a világgal. A "puszták népe" vele belépett a világirodalomba. Népisége a nemzeti és az emberi érdek párosításából nyeri egyéni színét és új költői irányt teremtő jelentőségét.

1902. november 2-án született a Tolna megyei Felsőrácegres pusztán. Cselédszármazék: apja uradalmi gépészkovács, nagyapja herceg Eszterházy számadó juhásza volt, de családjának anyai ágán "egy gyermekeibe koldusodott református pap" lánya található; közeli rokonai közt még vármegyei főjegyző is akad. Jobb sorsban éltek, mint a nincstelen cselédek – az író jellemzése szerint: "családom a felkapaszkodó pusztai családok mintaképe volt." Gyermekéveit a pusztán töltötte, de már ekkor alkalma nyílott kivételesebb művelődésre, nyelveket is tanulhatott – városban viszont tízéves korában fordult meg először. Nevelődését szigorú, puritán szellemű család és a puszta zárt világa irányította. A családban elevenen élt Kossuth és a szabadságharc emléke – hogy 1848-at a magyar történelem "magas vízválasztójának" tekinttette, abban nagy része van otthoni élményeinek.

Középiskoláit 1913-ban Dombóváron kezdte, 1916-tól Budapesten tanult, 1921-ben érettségizett és beiratkozott a budapesti bölcsészeti karra. Még a forradalom előtt kapcsolatba került a baloldali diákmozgalommal – eljárt a Galilei Kör üléseire, 1919-ben a Szocialista Diákok Egyesületébe. A diktatúra bukása után is lelkes harcosa a forradalomnak; az illegális kommunista mozgalomban vállalt veszélyes feladatokat. 1921-ben a "válogatott propagandisták" egyik csoportját a rendőrség letartóztatta. El kellett hagynia az országot; több hónapos hányódás után Párizsban telepedett meg. Öt évig élt emigrációban, a franciaországi szabad munkásmozgalom és a nemzetközi avantgardizmus egyéniségét formáló közegében. Az emigráció kulturális és irodalmi szervezeteiben tevékenykedett; rövid időre az "irodalmi Internacionálé" magyar tagozatában, a Magyarnyelvű Forradalmi Írók és Művészek Szövetségének {462.} párizsi megbízottja volt. 1926-ban tért haza. Avantgardista folyóiratokban megjelenő verseire fölfigyeltek a Nyugatnál; Osvát támogatásával Budapestre került. 1928-tól rendszeresen a Nyugat közölte írásait, a folyóirat munkatársának számított – mihamar Babits legszűkebb baráti köréhez tartozott. A 30-as évek elején költészetével és cikkeivel egyik elindítója a "népi írók" mozgalmának. 1934-ben – Nagy Lajossal együtt – meghívást kapott a Szovjetunióba, a moszkvai írókongresszusra. A Márciusi Front szellemi előkészítésében és megszervezésében egyaránt szerepet vállalt: neve a kiáltvány aláírói között szerepelt. 1937-től a Nyugat társszerkesztője; Babits halálától az ország német megszállásáig a Nyugat örökébe lépő Magyar Csillag-ot szerkesztette. A felszabadulás után a Nemzeti Parasztpárt egyik vezetője; 1947-ben újraindította a Választ.