ELSŐ ÖREGCSALÁD: ÉNEKLŐK (OSINES)

FEJEZETEK

Az eddig ismeretes madarak nagyobbik fele Sharpe szerint nem kevesebb, mint 9694 faj 1238 nemben, a Diacromyodi első öreg családjába tartozik. Jellemvonásaikat röviden a következőkben foglalhatjuk össze: a légcsőből és hörgőkből alakult gégefőjük rendkívül fejlett s négytől nyolcpár szimmetrikus elrendezésű éneklőizom van rajta; lábujjaik szabad hajlítóizmai egymástól függetlenül működnek. Hátulsó lábujjuk erősebb, mint az elsők közül a külső s a karommal együtt hosszabb a középsőnél. Elől a csűdöt jókora nagyságú szarupikkelyek borítják, melyek néha egyetlen hosszú sínné nőttek össze. Rendszerint a csűd oldalán is „csizmaszárrá” egyesültek ezek a pajzsok, melyek a csűd hátsó oldalán – a pacsirták kivételével – éles szögben találkoznak. Elsőrendű evezőik száma 11 vagy 10. Az előbbi esetben nemcsak az első evező rendkívül piciny, hanem a második is nagyon rövid. A második esetben ez az úgynevezett első evező teljesen elveszett s a második is néha oly elenyészően kicsi és eldugott, hogy úgy látszik, mintha csak 9 evezőtolluk volna. Az éneklőmadarak nagysága meglehetősen tág határok között mozog; a két szélsőséget a királyka és a holló képviselik. A földkerekség minden szárazföldjén el vannak terjedve.

Az éneklőknek családokra való felosztása (amely családok más rendekben legfeljebb alcsaládok lehetnének), még mindig a legsötétebb pontja az egész madárrendszertannak. Az a fölosztás, melyet az európai madarakra alapítottak, a fecskék, pacsirták s hasonló élesen határolt családok kivételével mindig nagyobb és nagyobb zűrzavart okozott, minél jobban megismertük a külföldi, különösen az ausztráliai éneklőket. Az is igaz, hogy elsősorban alapos anatómiai tanulmányt kell foganatosítani, amely, a valódi törzsleszármazást kiemelve, használható rendszeré eredményezne. Addig is azonban segíteni kell magunkon. Ebben a munkában lényegében azt a felosztást követjük, melyet Sharpe, Reichenow, Hartert és Rigdway is alkalmaztak.