33. A MAGYAR DRÁMA ÚTJA


FEJEZETEK

A század első évtizedeiben a magyar színészet jórészt érintetlen maradt attól a forradalomtól, amelyet Ady és Móricz, Bartók és Kodály neve fémjelzett az irodalomban és a zenében. De még a színpadjainkon eluralkodott, politikai felfogásában és ízlésében felemás liberális színműirodalom is hordozott magában valamit a korszak progressziós törekvéseiből. Az ellenforradalom felülkerekedése azonban megtörte a demokratikus fejlődés lehetőségét s színészetünket és drámairodalmunkat provinciális és konzervatív irányba terelte. A magyar társadalom meg nem oldott kérdése, az elvetélt polgári és az eltiport szocialista forradalom, valamint Trianon a művészet egyetlen ágában sem hatott olyan bénítóan, mint a színművészetben és a drámairodalomban.